Míg a tér közepén álló hatalmas obeliszk a nemzeti függetlenség történetével vonzza magára a figyelmet, ez a kisebb, aprólékosan kidolgozott szobor azt a fáradhatatlan, gyakran névtelen munkát tiszteli, amely az ország falait szabadtéri galériákká alakította. Emellett bemutatja azt is, hogyan készültek azok a falfestmények, amelyek a lábunk alatt rejtőznek.

Az emlékmű egy mesterembert ábrázol munkája közben: térdelve, koncentráltan és biztos kézzel helyezi fel a díszcsempéket, míg a másik keze felkészül arra, hogy a csempéket szilárdan a helyükre tapossa. A szobor megrendítő emlékeztető arra, hogy Portugália híres építészeti szépsége nem csupán királyi rendeletből született, hanem generációk fáradságos, kézzel végzett precíz munkájából.

Ugyanígy arra is emlékeztet, hogy a jó dolgokhoz idő kell. Ez az emlékmű egyben szükséges, alázatos egyensúlyt teremt a környező hatalmi emlékművekkel szemben, megünnepelve azt az embert, aki ténylegesen lefektette azokat a mintákat, amelyek utcáinkat jellemzik. Az identitás névtelen hőseit.