A portugál partvidék egyre inkább ki van téve az eróziónak, a tengerszint emelkedésének és a városfejlesztésből fakadó nyomásnak, ami az elkövetkező évtizedekben több ezer ember és számos part menti terület veszélybe sodorását jelenti.

A „Pusztulás a partvidék mentén – A veszélyben lévő portugál partvidék portréja” című jelentés becslése szerint 2100-ra Portugália strandjainak 40 százaléka eltűnhet, miközben a klímaváltozás, a városfejlesztés és a természetes gátak megsemmisülésének következményeire is figyelmeztet.

Ahhoz, hogy erre a következtetésre jusson, a Greenpeace körülbelül 2 500 kilométernyi portugál partvonalat elemezett, és megállapította, hogy a strandok 10–20 méterrel húzódnak vissza, egyes területeken akár 40 méterrel is.

Mindazonáltal úgy vélik, hogy a januári viharok, például a Kristin nevű vihar, tovább súlyosbították a már korábban is észlelhető problémát, csökkentve a strandokon található homok mennyiségét – amit a portugál strandolók már ezen a nyáron is észrevettek.

A lakosságra gyakorolt hatás

A Greenpeace hangsúlyozza, hogy jelenleg körülbelül 100 000 ember él az árvízveszélynek kitett part menti területeken. Toni Melajoki Roseiro, a Greenpeace Portugália igazgatója szintén kijelenti, hogy az ország nem ülhet tétlenül, és nem várhatja meg, amíg a strandok eltűnnek, vagy a sziklák összeomlani kezdenek. Ezért azonnali intézkedést sürget a hatóságoktól, amelyeknek nemcsak a lakosságot, hanem az ökoszisztémákat is védeniük kell.

A tengerszint emelkedése

A portugál környezetvédelmi ügynökség adatai szerint a szárazföldi partvonal 25 százaléka már visszahúzódik, egyes régiókban a tenger évente akár két méterrel is előrenyomul.

A jelentés azonban nem kizárólag a klímaváltozást tartja a probléma okának. A Greenpeace szerint a turizmus tömeges elterjedése és az ingatlanfejlesztés az érzékeny területeken, valamint a part menti beépítés együttesen a fő okai annak, hogy a terület egyre sebezhetőbbé válik.

Ezen felül a dűnék és a sós mocsarak megsemmisülése csökkenti a természetes védelmi képességet az erózió, az áradások és a sós víz behatolása ellen.

A legkritikusabb területek

Jelentésében a Greenpeace azonosította azokat a területeket, ahol a jelenség a legsúlyosabb, kiemelve az északi, a középső és a lisszaboni nagyvárosi térség strandjait, mint a legproblémásabb eseteket.

Az ország északi részén Espinho partvonala már most is évi 5,2 méterrel húzódik vissza. Viana do Castelo esetében a jelentés szerint a körzet elvesztette a 1990-ben még meglévő strandterületének 30 százalékát; Póvoa do Varzim esetében a régiót magas eróziós és árvízkockázat fenyegeti.

Az ország középső részén Aveiro járása a legaggasztóbb terület a régióban, mivel Costa Novánál a partvonal visszahúzódása a következő 20 év alatt akár 40 métert is elérhet. Szintén az ország középső részén, de a partvidék helyett a folyók tekintetében a jelentés előrejelzése szerint 2100-ra a Mondego-torkolat 18 százaléka elárasztásra kerülhet. Figueira da Fozban, a Lavos-parton a partvonal az elmúlt 10 év alatt becslések szerint 50 méterrel húzódott vissza.

A Lisszaboni Nagyvárosi Területen a Costa da Caparica strandja 1960 óta becslések szerint 200 méterrel csökkent. Az olyan városi területeken, mint Almada, a városi terület 12 százaléka ki van téve magas árvízkockázatnak, az elmúlt télen rögzített természeti események elemzése alapján.

Az ország déli részén a strandok eltűnhetnek

Az Alentejo-partvidék – amely az egyik leginkább tömeges turizmusnak és urbanizációnak kitett régió – az egyik legaggasztóbb terület. A Greenpeace becslései szerint az Alentejo-partvidék mentén található strandok akár 50 százaléka is eltűnhet a század végére.

Az Algarve esetében az előrejelzések szerint a strandok 40 százaléka tűnhet el, és olyan területeket, mint Vilamoura, Quarteira, Vale do Garrão és Praia da Rocha a part menti erózió és a sziklafalak instabilitása szempontjából a legsebezhetőbbnek tartanak.

Tavira szigetét, a Ria Formosát, Barrinha de Alvort és a Praia do Ancãót olyan területekként azonosították, ahol sérülékeny ökoszisztémák találhatók. Mindazonáltal fontos megjegyezni, hogy a farói strand szélessége 1950 óta már 25 méterrel csökkent.

A luxusépítkezések tovább súlyosbítják a problémát

Bár a jelentés megjegyzi, hogy Portugáliában léteznek a partvonal védelmét szolgáló jogszabályok, a Greenpeace rámutat arra, hogy Portugália nem hajtja végre szigorúan a szabályokat, hivatkozva a nem megfelelő ellenőrzésre és a közintézmények közötti gyenge koordinációra.

Bár a törvény 500 méteres védőövezetet ír elő a parttól, illetve egy kilométert ott, ahol a part menti ökoszisztémák jelentőséggel bírnak, a Greenpeace úgy véli, hogy a tengerpart közelségében történő építkezés kockázati tényező a tengerszint emelkedése szempontjából. Példaként a Greenpeace Sesimbra és Grândola településeit említi. Sesimbra esetében a Pinhal da Prata, a Pinhal do Atlântico és az Etosoto projektek több mint 260 hektár védett területet foglalnak el, és az építkezések megfelelő környezeti hatástanulmányok nélkül folynak.

A Tróia és Comporta területén tervezett projektek bírálata

A környezetvédelmi szervezet bírálta a Tróia és Comporta területén tervezett projekteket is, amelyek luxusfejlesztések – Tróia esetében villák, egy wellnessközpont és egy helikopterleszálló – építését javasolták olyan területeken, ahol védett part menti övezetek találhatók.

Comportában a „Torre” projektet – amely két szállodát és egy golfpályát foglal magában több mint 1 000 hektár területen – szintén bírálat érte.

A Greenpeace mindkét helyszínen megvalósuló projekteket a veszélyeztetett part menti területekre nehezedő városfejlesztési nyomás példáiként értékeli.

Mindazonáltal a Greenpeace azt is szorgalmazza, hogy a környék strandjai – amelyeket a jelentések szerint magántulajdonosok kerítettek el – legyenek nyilvánosan hozzáférhetők.