Sok éven át az ország atlanti-óceáni elhelyezkedését hátrányként tüntették fel: messze voltunk az európai ipari központtól, nem rendelkeztünk a nagy gazdaságok méretével, és aligha tudtunk volna versenyezni az olcsóbb termelési piacokkal. Ma azonban a vállalatok már nem csupán a munkaerő-költségek alapján választanak országot. Egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a stabilitásnak, az energiabiztonságnak, az infrastruktúra minőségének, a fogyasztókhoz való közelségnek, valamint annak, hogy az ország képes-e ellenállni a logisztikai és geopolitikai válságoknak.

Pontosan ezt az átalakulást segít megérteni a Savills tanulmánya a termelés új földrajzáról. A globalizáció nem ér véget, hanem formát vált. A világjárvány, az ellátási láncok megszakadásai és a fokozódó nemzetközi feszültségek után számos vállalat elkezdte csökkenteni a túl távoli termelési központoktól való függőségét. Ahelyett, hogy az összes termelést a legolcsóbb piacokra koncentrálnák, arra törekszenek, hogy tevékenységüket olyan országok között osszák el, amelyek közel vannak, biztonságosak és integrálódtak fő gazdasági területeikbe. Éppen ebben a „nearshoring” mozgalomban hoz fel Portugália egyre relevánsabb érveket.

Az ország ötvözi a politikai és intézményi stabilitást, az európai piacra való hozzáférést, az Atlanti-óceánhoz való kiváltságos kapcsolódást, a stratégiai potenciállal rendelkező kikötőket, a növekvő megújulóenergia-termelési kapacitást és az új digitális infrastruktúrát. Sines talán a legszembetűnőbb példája ennek a kombinációnak. A kikötő, az energetikai projektek, az adatközpontok és a Portugáliát más kontinensekkel összekötő tengeralatti kábelek azt mutatják, hogy földrajzi elhelyezkedésünket már nem lehet pusztán távolságként értelmezni, hanem egyre inkább a kapcsolódást jelenti. Portugália nem csupán Európa peremén fekszik. Egyben Európa, Afrika és az amerikai kontinensek találkozási pontján is helyezkedik el.

Ez a változás különösen pozitív, mert lehetővé teszi az ország számára, hogy az alacsony béreknél túlmutató tényezők alapján is versenyezzen. Évtizedeken át befektetés-vonzási stratégiánk nagy része a költségeken alapult. De mindig lesznek olyan piacok, amelyek olcsóbban tudnak termelni. Portugália valódi előnye a bizalomban rejlik: abban, hogy egyre kiszámíthatatlanabb világban képes garantálni az energiát, a tehetségeket, a biztonságot, a logisztikai hozzáférést és a stabilitást. Ez vonzhatja a technológiai ipart, a magasabb hozzáadott értékű termelést, a fejlett logisztikát, valamint az energetikai és digitális átálláshoz kapcsolódó tevékenységeket.

A Savills tanulmánya ezért arra utal, hogy Portugália máris rendelkezik azokkal a feltételekkel, amelyekkel kihasználhatja a termelési láncok új szerveződéséből adódó előnyöket. Egy nemzetközi rangsorban elfoglalt jó pozíció azonban nem garantálja az eredményeket. Ahhoz, hogy ezt a lehetőséget növekedéssé, képzett munkahelyekké és jobb bérekbe tudja alakítani, az országnak fel kell gyorsítania az engedélyezési eljárásokat, meg kell erősítenie az energiahálózatokat, javítania kell a vasúti és kikötői összeköttetéseket, szakembereket kell képeznie, és csökkentenie kell az adminisztratív akadályokat.

Lehet, hogy Portugália végre a megfelelő helyen áll az új gazdaságban. A kockázat abban rejlik, hogy továbbra is a régi tempóval reagálunk olyan lehetőségekre, amelyekről ma már nagyon gyorsan döntenek. Ezúttal méretünk talán nem lesz a fő akadály. Az igazi próba a teljesítőképességünk lesz.