Ahogy ezek az infrastruktúrák szaporodnak és a villamosenergia-fogyasztás növekszik, úgy erősödik az a félelem is, hogy a számla végül a fogyasztókra hárul majd. Ez a következtetés azonban nem elkerülhetetlen.

A Belémi Kulturális Központban megrendezett „At. AI” rendezvényen Ana Quelhas, az EDP hidrogén- és adatközpontokért felelős globális vezetője éppen azt állította, hogy a nagy technológiai szolgáltatók fogyasztásának növekedése nem feltétlenül jelenti azt, hogy a családok számára drágul az energia. Az úgynevezett hiperméretű szolgáltatók energiaigénye mindig is nagyon magas lesz, de egyúttal a megújuló energiaforrásokba, az áramhálózatokba, az akkumulátorokba és a rugalmassági megoldásokba történő beruházások motorjaként is működhetnek.

Ez a lényeges különbség. A probléma nem csupán az elfogyasztott energia mennyiségében rejlik, hanem abban is, hogy ezt a keresletet hogyan tervezik meg, szerződik meg és integrálják a rendszerbe. Amikor egy nagy adatközpont hosszú távú szerződéseket köt megújuló villamos energia vásárlására, ez hozzájárulhat az új termelőkapacitások finanszírozásához. Emellett méretgazdaságosságot teremthet a tárolási és hálózatmegerősítési beruházások számára, amelyek – megfelelő végrehajtás esetén – a gazdaság egészének javát szolgálják.

Az EDP világszerte több mint 15 gigawatt teljesítményre kötött villamosenergia-vásárlási szerződéseket, amelyek több mint 20%-a adatközpontokhoz kapcsolódik. Csak az elmúlt évben az újonnan szerződött kapacitás csaknem fele ezt az ágazatot célozta meg. Ezek a számok nem csupán a kereslet nagyságát mutatják, hanem azt is, hogy milyen lehetőségek rejlenek bennük az olyan energetikai projektek felgyorsítására, amelyek megvalósítása hosszabb időt vett volna igénybe, ha nem lennének olyan ügyfelek, akik hajlandók hosszú távú kötelezettségvállalásokat tenni.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kockázatokat figyelmen kívül kellene hagyni. Tervezés nélkül az adatközpontok nyomást gyakorolhatnak a már így is túlterhelt hálózatokra, versenghetnek a szűkös villamosenergia-kapacitásért, és a közberuházások rossz elosztását okozhatják. Annak érdekében, hogy a költségek ne háruljanak át más fogyasztókra, elengedhetetlen, hogy az új csatlakozásokat egyértelmű szabályok kísérjék: azoknak, akik a keresletet generálják, arányosan kell hozzájárulniuk a szükséges infrastruktúrához, további energiát kell szerződniük, és rugalmas fogyasztáskezelési megoldásokat kell elfogadniuk.

Sines jól szemlélteti ennek a lehetőségnek a két oldalát. A nagy adatközpontok, tengeralatti kábelek és energetikai projektek létesítése a régiót Európa egyik vezető digitális központjává teheti. Ugyanakkor a várható növekedés több lakást, iskolát, szolgáltatást, vendéglátást, közlekedést és adminisztratív kapacitást igényel. A befektetések vonzása csak a kezdet. Az igazi kihívás az, hogy ezt a beruházást úgy integráljuk a térségbe, hogy közben ne alakuljanak ki egyensúlytalanságok.

Portugália ritka adottságokkal rendelkezik ahhoz, hogy kihasználja ezt az új gazdaságot: növekvő megújulóenergia-termelés, az Atlanti-óceán partján fekvő elhelyezkedés, nemzetközi összeköttetések és a nagy technológiai projektek vonzására való képesség. A siker azonban a végrehajtástól függ. Egyidejűleg kell befektetni az energiaellátásba, a hálózatokba, a tehetségekbe és a városi tervezésbe.

Az adatközpontok nem jelentenek feltétlenül veszélyt a fogyasztókra nézve. Éppen ellenkezőleg: hozzájárulhatnak a villamosenergia-rendszer modernizálásához és az energetikai átállás finanszírozásához. Ehhez biztosítani kell, hogy a növekedés tervszerűen valósuljon meg, a költségek méltányosan oszlanak meg, és az ország ne csupán infrastruktúrát kapjon, hanem a hozzájuk kapcsolódó szakértelmet és gazdasági előnyöket is kiaknázza.