Nem az óra által mért időről van szó, hanem arról az időről, amelyet mindannyian észrevétlenül veszítünk el: arról az időről, amíg egy vállalat engedélyre vár, amíg egy befektető döntésre vár, amíg egy család adminisztratív eljárásokkal tölti az idejét, vagy amíg egy fiatal szakember arra vár, hogy megvalósíthassa életcélját.

Évtizedek óta hozzászoktunk ahhoz, hogy a versenyképességet az adók, a bérek, az infrastruktúra vagy az energiaköltségek alapján mérjük. Mindezek a tényezők továbbra is fontosak. De van egy erőforrás, amely még értékesebbé vált: az idő.

Egy globális gazdaságban élünk, ahol a lehetőségek soha nem látott sebességgel jönnek és mennek. A vállalatok mesterséges intelligencia, adatközpontok, energia, fejlett ipar vagy biotechnológia területén terveznek beruházásokat egy rendkívül versenyképes környezetben, ahol különböző országok versengenek ugyanazokért a projektekért. Ebben a versenyben a beruházás elnyerése vagy elvesztése közötti különbség nem mindig a költségekben rejlik. Hanem a döntéshozatal képességében.

Portugália ma rendkívüli feltételekkel rendelkezik ahhoz, hogy versenyképes legyen ebben az új gazdaságban. Politikai stabilitással, biztonsággal, magasan képzett munkaerővel, kontinensek közötti stratégiai elhelyezkedéssel, fejlődő digitális infrastruktúrával, valamint Európa egyik legnagyobb megújulóenergia-fejlesztésével rendelkezik. Az elmúlt években nagy nemzetközi beruházások érkeztek a technológia, az adatközpontok, a mesterséges intelligencia és a tiszta energia területére. Mindez azt mutatja, hogy a világ hisz Portugáliában.

De nem elég csak hinni Portugáliában: képesnek kell lennünk a lehetőségek ütemében cselekedni. Talán éppen ebben rejlik a következő évtized legnagyobb kihívása.

Amikor egy engedélyezési eljárás évekig tart, nem csupán adminisztratív időt pazarolunk el. Termelékenységet veszítünk. Versenyképességünket veszítjük el. Munkahelyeket veszítünk. Innovációt veszítünk. És sokszor olyan beruházásokat is elveszítünk, amelyek egyszerűen más célállomást választanak.

Ugyanez történik akkor is, amikor egy bírósági döntés évekig húzódik, vagy amikor a vállalatok és a polgárok állandó bizonytalanságban élnek azzal kapcsolatban, hogy mikor zárul le egy eljárás.

Az idő láthatatlan költsége hatalmas, és érdekes módon szinte soha nem jelenik meg a statisztikákban. Az állami költségvetésben nincs „elvesztegetett idő” nevű tétel, sem olyan havi mutató, amely az elhalasztott lehetőségeket számolná el. De ez a költség gyakorlatilag minden gazdasági döntésben jelen van.

Minden késedelmi hónap befektetett tőkét jelent.

Minden elakadt projekt olyan vagyont jelent, amely még nem jött létre.

Minden elhalasztott döntés csökkenti azok bizalmát, akik befektetni, vállalkozni vagy egyszerűen csak életet építeni szeretnének Portugáliában.

Talán éppen ezért az egyik legérdekesebb gondolat a nemrég elolvasott tanulmányban pontosan az, hogy a határidők betartását és az intézményi kiszámíthatóságot kell az állami reform középpontjába állítani. Nem adminisztratív kérdésként, hanem gazdasági prioritásként.

Mert egy versenyképes ország nem csupán az, amely jó ösztönzőket kínál.

Hanem az, amely tiszteletben tartja az emberek idejét.

Ez a szemléletváltás aprónak tűnik, de valójában mindent megváltoztat: hosszú ideig azt kérdeztük, hogyan vonzzunk több befektetést; talán azzal kellene kezdenünk, hogy megkérdezzük, hogyan gyorsíthatjuk fel az egyes befektetések lebonyolítását. Évek óta arról vitázunk, hogyan egyszerűsíthetjük az eljárásokat; talán a valódi célnak egyszerűbbnek kellene lennie: időt visszaadni a portugáloknak.

Mert az idő termelékenységet, bizalmat, növekedést, életminőséget és tiszteletet jelent: tiszteletet azok iránt, akik vállalkoznak, akik dolgoznak, akik befektetnek, és azok iránt, akik elvárják, hogy az intézmények ugyanolyan hatékonysággal működjenek, mint amilyet ma a vállalatoktól követelünk.

Portugália már bebizonyította, hogy a tehetség, az innováció, a technológia és az életminőség terén felveheti a versenyt a legjobbakkal. Talán eljött az ideje, hogy abban is versenyezzen, ami a jövő gazdaságának legértékesebb tőkéje lesz: az időben.

Mert vannak olyan beruházások, amelyek várnak.

De vannak olyan lehetőségek, amelyek nem várnak.