A lakásépítési forrás a kormány 39 milliárd font összegű, tíz évre szóló „Szociális és Megfizethető Lakások Programja” keretében jóváhagyott első jelentős támogatás.

Az első finanszírozási kör keretében várhatóan több mint 70 000 lakás épül majd. A forrásokat 33 stratégiai partner kapja meg, köztük önkormányzatok és lakásépítő szövetkezetek; a lakások mintegy 60%-át várhatóan szociális bérleti díj ellenében kínálják majd, ami a szabályozott bérlakások legolcsóbb formája.

Andy Burnham miniszterelnök júliusban történt hivatalba lépése óta határozottan napirendre tűzte az önkormányzati lakásépítést.

Az önkormányzatok mostantól stratégiai partnerekké válhatnak a Homes England szervezetnél, ami jobb hozzáférést biztosít számukra az új lakások építéséhez szükséges hosszú távú finanszírozáshoz. A lakásépítő szövetkezetek is továbbra is fontos szerepet fognak játszani.

A számok jól mutatják, mennyire megváltozott az önkormányzati lakásépítés az elmúlt évtizedek során. Az Idealista által idézett adatok szerint az önkormányzatok tavaly körülbelül 10 500 lakást építettek. Az 1950-es években az átlag évi 190 000 körül volt, majd az 1970-es években évi 130 000-re esett vissza.

A „Right to Buy” program változásai

Felmerül az a kérdés is, hogy mi történik ezekkel a lakásokkal, miután megépültek.

A kormány azt tervezi, hogy az újonnan épített szociális lakások az első 35 évben nem kerülhetnek értékesítésre a „Right to Buy” keretében.

A „Right to Buy” programot 1980-ban vezették be országszerte Margaret Thatcher kormánya alatt, és lehetővé teszi a jogosult önkormányzati bérlők számára, hogy kedvezményes áron megvásárolják lakásukat. Azóta több mint kétmillió lakást adtak el a program keretében.

A kritikusok szerint a probléma az, hogy nem építettek elegendő pótlólagos lakást. Ennek eredményeként jelentősen csökkent a bérbe adható önkormányzati lakások száma.

A kormány most azt szeretné, hogy az önkormányzatok újra építsenek, de anélkül, hogy az új lakások gyorsan kikerülnének a szociális lakásrendszerből.

És mi lesz a kocsmákkal?

A terveknek van egy másik, nagyon brit jellegű eleme is: a helyi kocsmák védelme.

A kocsmák máris bizonyos védelmet élveznek az angol területrendezési rendszer keretében, különösen akkor, ha fontos közösségi értéknek minősülnek. A kormány most olyan megoldásokat keres, amelyek megnehezítik a nagy értékű helyi épületek lebontását vagy más célra való átalakítását.

Egyes területeken a tulajdonosoknak már most is be kell bizonyítaniuk, hogy a kocsmát valóban nem lehet tovább fenntartani, mielőtt engedélyt kapnának arra, hogy lakásokká, irodákká vagy üzletekké alakítsák át. A helyi önkormányzattól függően ez azt jelentheti, hogy igazolniuk kell, hogy az üzletet legalább 12 hónapig megfelelően hirdették.

Pénz is rendelkezésre áll azoknak a közösségeknek, amelyek meg akarják menteni a helyi kocsmájukat.

A 61 millió font összegű „Közösségi Vásárlási Jog Alap” célja, hogy segítse az embereket a bezárással fenyegetett kocsmák, üzletek és egyéb épületek átvételében. Ez egy szélesebb körű, 301 millió font összegű csomag része, amely a főutcák és a közösségi tulajdonlás támogatását szolgálja.

Nagy-Britanniában évek óta csökken a kocsmák száma, különösen a kisebb közösségekben, ahol ezek az épületek sokkal többet jelentenek, mint egyszerűen egy hely, ahol inni lehet.

A lakhatási probléma más jellegű, de a két politika mögött meghúzódó gondolkodásmód nem teljesen független egymástól. Mindkét esetben a kormány megpróbálja megakadályozni, hogy valami, amit a közösség értékesnek tart, egyszerűen eltűnjön.

A szociális lakásépítés esetében ez azt jelenti, hogy többet kell építeni, és ezeket a lakásokat hosszabb ideig a rendszerben kell tartani. A szomszédos kocsmának ez azt jelentheti, hogy a helyieknek nagyobb esélyük lesz arra, hogy a kocsmát nyitva tartsák.