A technológia már meglepően közel van ehhez. A modern járművek képesek ötvözni a műholdas helymeghatározást, a digitális térképeket és az útjelző táblákat felismerő kamerákat, míg a szoftver csökkentheti a motor teljesítményét vagy beállíthatja a sebességtartó automatikát, ha a sebességkorlátozás megváltozik.

Ami azonban még nem létezik, az egy olyan uniós javaslat, amely a műholdak segítségével távolról szabályozná az autósok sebességét.

Azok a jelentések, amelyek szerint Brüsszel ilyen rendszert készít elő, jóval túlmutatnak a jelenleg érvényben lévő intézkedéseken.

2024. júliusától az Európai Unióban értékesített összes új autónak kötelezően tartalmaznia kell az intelligens sebességtámogatást (ISA). A rendszer felismeri az érvényes sebességkorlátozást, és figyelmezteti a vezetőt, ha azt túllépik.

Egyes változatok a gázpedálra gyakorolt ellenállás vagy a teljesítmény csökkentése révén jobban érzékelhetővé tehetik a sebességtúllépést, de fontos, hogy a vezető megtartja az irányítást, és felülbírálhatja a rendszert.

A technológia már rendelkezésre áll, de még nem tökéletes

A következő lépés, azaz olyan sebességkorlátozások bevezetése, amelyeket lehetetlen túllépni, sokkal nagyobb kihívást jelentene.

Az egyik probléma a pontosság. A sebességkorlátozások a sávtól, a napszaktól, az útmunkálatoktól, az időjárástól vagy a járműtípustól függően változhatnak. Előfordulhat, hogy a GPS egy autót a szomszédos útra helyez, míg a kamerák elmulaszthatnak egy táblát, vagy tévesen értelmezhetnek egy kijáratra vonatkozó táblát.

A brit Thatcham Research autóipari tesztelő szervezet kutatása szerint jelentős eltérések mutatkoznak abban, hogy a jelenlegi ISA-rendszerek mennyire pontosan ismerik fel a sebességkorlátozásokat valós vezetési körülmények között.

Még a tesztjeikben legjobban teljesítő jármű is csak a sebességkorlátozások egyedi változásainak körülbelül 90%-át azonosította helyesen. Ez ugyan elegendő lehet a vezető figyelmeztetéséhez, de az, hogy fizikailag megakadályozzák az autó gyorsulását téves információk alapján, már más kérdés.

Felmerül a magánélet védelmével kapcsolatos kérdés is.

Egy olyan rendszer, amely képes automatikusan szankcionálni vagy bejelenteni a sebességtúllépéseket, potenciálisan részletes információkat tárolna arról, hogy a jármű hol járt és hogyan vezették. Ez felveti a kérdést, hogy ki férhet hozzá az adatokhoz, hogyan ellenőriznék a sebességtúllépéseket, és hogyan tudnának az autósok vitatni az esetleges hibákat.

Lehetséges lenne ez a jövőben?

Már vannak példák arra, hogy fejlettebb sebességszabályozó technológiákat alkalmaznak ellenőrzött körülmények között.

Londonban buszokon teszteltek olyan rendszereket, amelyek földrajzilag meghatározott sebességkorlátozásokat alkalmaznak, míg New York városában bevezették az aktív intelligens sebesség-támogatást a városi járművekben. A rendszer nem fékezi meg a járművet, hanem megakadályozza a további gyorsulást, miután a beállított határértéket elérte, bár vészhelyzetben továbbra is lehetséges a rendszer felülírása.

A hétköznapi európai autósok számára a sofőrök támogatásától a sebességkorlátozások tényleges érvényesítéséig vezető bármilyen lépés jelentős politikai és jogi változást igényelne.

Jelenleg az új európai autókban található technológia inkább tanácsadói szerepet tölt be, mintsem a volán mögött ülő személy felügyeletét látná el.

Ahogy azonban az autók egyre inkább hálózatba kapcsolódnak és automatizálódnak, a kérdés végül talán nem annyira az lesz, hogy egy jármű megakadályozhatja-e a vezetőjét a sebességtúllépésben, hanem inkább az, hogy a kormányok úgy döntenek-e, hogy ezt meg kell tennie.