Portugáliában az EU-ban 2020 óta a legnagyobb lakásár-emelkedést regisztrálták

Portugáliában regisztrálták az Európai Unióban a legnagyobb lakásár-emelkedést 2020 óta, mivel a korlátozott építkezések és a megfizethetőséggel kapcsolatos növekvő aggodalmak továbbra is nyomást gyakorolnak a háztartásokra.

A Francisco Manuel dos Santos Alapítvány (FFMS) statisztikai adatbázisa szerint az árak 2025 és 2025 között 41,5%-kal emelkedtek, ami a legnagyobb emelkedés az ebben az időszakban emelkedést regisztráló 18 EU-tagállam közül. 2010 óta az árak 81,9%-kal emelkedtek, ami a harmadik legnagyobb emelkedés az árak emelkedését regisztráló 23 tagállam közül.

A Factualmente keretében megjelent első kiadás – amely az FFMS új kezdeményezése, és amely a közkeletű hiedelmeket a rendelkezésre álló statisztikai adatokkal vet össze – a lakhatásra összpontosít, és rávilágít a lakásvásárlás költségei, az új ingatlanok kínálata, valamint a családok rendelkezésére álló pénzügyi források közötti szakadékra.

A Nemzeti Statisztikai Intézet (INE) legfrissebb adatai tükrözik a növekedés mértékét: a Portugáliában eladott családi házak medián ára 2025-ben elérte a 2 076 eurót négyzetméterenként, ami 16,8%-os emelkedést jelent az előző évhez képest.

A Nagy-Lisszabon régió továbbra is a legdrágább alrégió maradt, 3 439 eurós négyzetméterenkénti mediánárral, amelyet az Algarve követett 3 139 euróval, míg a Setúbal-félszigeten 2 596 eurót, a Porto-i agglomerációban pedig 2 305 eurót regisztráltak négyzetméterenként.

Háztartási költségvetések

Ezek az adatok arra utalnak, hogy a megfizethetőség országos problémává vált, és nem csupán Portugália legnagyobb városaira korlátozódik.

Az FFMS „Barómetro das Cidades” felmérése szerint a válaszadók 66%-a tartotta a lakhatást a közbeavatkozás legfontosabb területének, és tízből közel nyolc nem értett egyet azzal, hogy könnyű lenne megfelelő lakást találni elfogadható áron.

Ez a helyzet különösen nehéznek tűnt az ország két legnagyobb nagyvárosi területén, mivel azok aránya, akik elutasították azt az elképzelést, hogy könnyű megtalálni megfizethető lakást, Lisszabonban 82%-ot, Portóban pedig 88%-ot ért el.

Az országos válaszadók több mint fele (51%) azt is elmondta, hogy a lakhatási kiadások befolyásolják más költségek fedezésére irányuló képességüket.

Az FFMS 2023-as „Barómetro da Habitação” felmérésének korábbi eredményei hasonló képet mutattak.

A válaszadók tízéből hatan számoltak be arról, hogy nehezen tudják fedezni havi lakhatási költségeiket, míg minden negyedikük szerint a lakáshoz jutással kapcsolatos problémák máris befolyásolták fontos életdöntéseiket.

Ezen felül körülbelül minden kilencedik ember attól tartott, hogy az elkövetkező öt éven belül elveszíti otthonát, 34 % pedig azt mondta, hogy nincs hová mennie, ha kénytelen lenne elhagyni jelenlegi lakását.

Új építkezések

Az emelkedő árak ellenére az új lakásépítés még nem érte el a század elején tapasztalt szintet.

Portugáliában 2025-ben körülbelül 27 000 új lakást építettek, ami 11%-os növekedést jelent az előző évhez képest.

Ez a szám azonban a 2000-es évek elején regisztrált érték kevesebb mint egynegyedét jelentette.

A legmeredekebb visszaesés a 2011-ben kezdődött pénzügyi válság idején és után következett be: 2012-ben és 2013-ban egyaránt évi 35%-kal csökkent az építkezések száma.

Ugyanakkor a közelmúltbeli építkezések is a kisebb ingatlanok felé tolódtak el.

Az ECO jelentése szerint az újonnan épített, stúdióként vagy egy hálószobás lakásként besorolt ingatlanok aránya csaknem megduplázódott, ami tükrözi a piacra kerülő lakástípusok változását.

Az FFMS a kiadó ingatlanok rendelkezésre állását is vizsgálta, de az alapítvány pontatlannak tartja azt a nézetet, miszerint a lakatlan lakások önmagukban megoldhatnák a lakhatási válságot.

A Portugál Nemzeti Bank kutatása szerint egyes önkormányzatoknál – különösen a Lisszaboni és a Portói nagyvárosi térségek egyes részein, az Oeste régióban, az Aveiro környékén és a Setúbal-félszigeten – a kereslethez képest viszonylag kevés az üres ingatlan.

Bár a kihasználatlan lakások piacra hozatala számos településen enyhíthetné a nyomást, ezek nem mindegyike azonnal lakható, mivel egyesek jelentős felújítást igényelnek, míg mások öröklési vitákba vagy megoldatlan jogi eljárásokba keveredtek.

Szociális lakásépítés

Az FFMS azt a nézetet is vitatja, miszerint Portugália az euróövezet egyik legmagasabb lakástulajdonosi arányával rendelkezik.

Az alapítvány „O Papel da Casa nas Finanças Pessoais” című könyvében idézett Eurostat-adatok szerint 2024-ben a háztartások 73%-a saját tulajdonú lakásban élt, ami meghaladta az euróövezeti átlagot (65%), de ezzel Portugália a blokk 20 országa közül a kilencedik helyet foglalta el.

Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a saját lakástulajdon Portugáliában széles körben elterjedt, de nem annyira domináns, mint azt az általános közvélemény sugallná.

Ezzel szemben az alapítvány helyt ad annak a véleménynek, miszerint Portugáliában korlátozott a szociális lakáskínálat.

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) becslései szerint 2021-ben a szociális lakások aránya a nemzeti lakásállomány mindössze 1%-át tette ki, így Portugália az euróövezetben az egyik legalacsonyabb arányt mutatta, csupán Litvánia előtt állt.

Lakásvásárlások

A jelentés azt a feltételezést is megkérdőjelezi, miszerint a portugál háztartások általában azért vásárolnak lakást, mert a tulajdonjogot részesítik előnyben.

A 2020-as háztartások pénzügyi helyzetéről szóló felmérés szerint a 2011 és 2020 között lakást vásárló családok mindössze 24%-a mondta, hogy azért tette ezt, mert a pénzügyi hozamtól függetlenül inkább saját tulajdonban akart lakni.

Körülbelül 39% azt mondta, hogy a jelzáloghitel-törlesztése alacsonyabb volt, mint a bérleti díj, amelyet egyébként fizetnie kellett volna, míg 36% jó befektetésnek tekintette a vásárlást, ami azt jelzi, hogy a gazdasági szempontok jelentősebb szerepet játszottak.

A FFMS felmérése azt a közkeletű vélekedést is alátámasztja, miszerint a bérlők többsége szívesebben vásárolna ingatlant, de ehhez nincs megfelelő anyagi fedezete.

Ezek a nehézségek különösen jól láthatók a fiatalabb generációk lakástulajdon-adatain: a 2021-es népszámlálási adatok szerint a 25 és 34 év közötti, 1987 és 1996 között született emberek 42%-a volt saját lakás tulajdonosa.

A korábbi generációk körében az azonos korú lakástulajdonosok aránya lényegesen magasabb volt: 61% az 1977 és 1986 között születettek körében, a 1967 és 1976 között születettek esetében 70%, a 1957 és 1966 között születettek esetében pedig 55% volt.

Csak az 1947 és 1956 között született generáció esetében volt ugyanilyen, 42%-os a saját lakástulajdonosok aránya.