Az Egyesült Államok, Kína és Európa közötti technológiai versenyről úgy beszélünk, mintha minden kizárólag az innovációs képességtől függne. Van azonban egy valóság, amely sokkal kevésbé látható, és talán éppen ezért sokkal fontosabb. Ezen technológiák egyike sem létezhet kritikus nyersanyagok nélkül.

A NOVA FCT kutatói által nemrég közzétett tanulmány pontosan erre a problémára hívja fel a figyelmet: Európa továbbra is nagymértékben függ az importált nyersanyagoktól a digitális gazdaságot és az energetikai átállást támogató számos fejlett anyag előállításához. Ennél is fontosabb, hogy a kutatók szerint a megoldás nem csupán az új erőforrások kiaknázásában rejlik, hanem olyan alternatív anyagok kifejlesztésében is, amelyek csökkentik ezt a függőséget és erősítik Európa technológiai önállóságát. Ez egy olyan gondolat, amely sokkal több figyelmet érdemel, mint amennyit általában kap.

Az elmúlt hónapokban többször is írtam azokról a jelentős beruházásokról, amelyek Portugáliába érkeznek. Az adatközpontok, a mesterséges intelligencia, a zöld hidrogén, a tengeralatti kábelek, a fejlett ipar és az űrtechnológiák ma már az ország új gazdasági narratívájának részét képezik. Van azonban egy kérdés, amelyet ritkán teszünk fel.

Honnan származnak azok az anyagok, amelyek mindezt lehetővé teszik?

Ritkaföldfémek, lítium, grafit, kobalt vagy más stratégiai anyagok nélkül nincsenek akkumulátorok, szélturbinák, félvezetők, műholdak vagy mesterséges intelligencia-szerverek. És amíg Európa továbbra is néhány országra koncentrálódó ellátási láncoktól függ, addig továbbra is sebezhető marad a geopolitikai feszültségekkel, kereskedelmi korlátozásokkal vagy ellátási zavarokkal szemben.

Talán éppen ezért a következő nagy gazdasági verseny nem csupán a mesterséges intelligenciáról szól. Arról is szól majd, hogy ki tudja garantálni a hozzáférést azokhoz az anyagokhoz, amelyek ezt az intelligenciát táplálják.

Portugáliának itt jelentős lehetősége nyílhat. Nemcsak ásványi erőforrásai miatt, hanem mindenekelőtt tudományos kapacitása, egyetemei, kutatóközpontjai, valamint az új anyagok és új technológiai megoldások fejlesztésében való részvétel lehetősége miatt. Az innováció már nem csupán a végtermékben fog megnyilvánulni. Arról is szól majd, hogyan pótoljuk a kritikus nyersanyagokat, hogyan újrahasznosítjuk az anyagokat, és hogyan csökkentjük a stratégiai függőségeket. Ez egy csendes, de mélyreható változás.

Sok éven át a versenyképességet az energia- vagy a munkaerő-költségek alapján mérték. Ma már azt is figyelembe veszik, hogy mennyire képesek garantálni a stratégiai erőforrásokhoz való hozzáférést, és a tudományos ismereteket gazdasági előnyre váltani.

Talán ez egyike azoknak a híreknek, amelyek nem kerülnek a címlapokra, mert nem válságokról vagy rekordokról szólnak.

De az elkövetkező években az egyik legfontosabb lehet. Mert a 21. század versenyét nem csak azok nyerik meg, akik a legjobb technológiát fejlesztik ki, hanem azok is, akik biztosítani tudják azokat az anyagokat, amelyek ezt lehetővé teszik.