Tudjuk, hogy lakáshiány van, hogy az árak jóval gyorsabban emelkedtek, mint a jövedelmek, hogy az építkezés drágábbá vált, hogy az engedélyezési eljárások továbbra is lassúak, és hogy a lakosság jelentős részének egyre nehezebb olyan lakást találnia, amelyet meg tud fizetni. A probléma mértékét is egyre jobban megismerjük: a Morningstar DBRS becslései szerint Portugáliában 2014 óta több mint 300 ezer lakás hiány alakult ki. A diagnózis felállítva. Most már más a kérdés: mennyi időt fogunk még azzal tölteni, hogy arról vitázzunk, amit már úgyis tudunk?

Talán eljött az ideje, hogy a lakhatási válságot valódi nemzeti végrehajtási programmá alakítsuk. És ez azzal kezdődik, hogy elhagyjuk egy túlzottan leegyszerűsített elképzelést: miszerint a kínálat növelése kizárólag új épületek építését jelenti. Egy friss európai tanulmány pontosan az ellenkezőjét mutatja: mielőtt a semmiből építenénk, hatalmas lehetőség nyílik a már meglévő épületek jobb kihasználására azáltal, hogy helyreállítjuk az üresen álló épületeket, felújítjuk a leromlott állapotúakat, átalakítjuk az eredeti funkciójukat elvesztett tereket, átszervezzük a kihasználatlan épületeket, vagy növeljük a meglévő épületek befogadóképességét. Európai szinten ezek a megoldások 50–107 millió további lakásnak felelhetnek meg, ami olyan nagyságrendű lehetőséget jelent, amelyre Portugáliának különös figyelmet kell fordítania.

Városainkban vannak üres épületek, leromlott állapotú épületek, kereskedelmi helyiségek és más, funkciójukat megváltoztató épületek, bővíthető épületek, valamint olyan műemlékek, amelyeket felújítás révén vissza lehetne vezetni a piacra. Mindez nem szünteti meg az építkezés szükségességét: Portugáliának új építkezésekre, nagyobb kínálatra és az ingatlanfejlesztés bővítésére van szüksége. De ha a probléma olyan mértékű, amilyennek ma látjuk, nehéz lesz egyetlen megoldással orvosolni. Több dolgot kell egyszerre tennünk: építenünk kell ott, ahol kereslet van, fel kell újítanunk az örökségi épületeket, át kell alakítanunk azokat, amelyek használata már nem ésszerű, egyszerűsítenünk kell a folyamatokat, mobilizálnunk kell az üresen álló ingatlanokat, és meg kell teremtenünk a feltételeket ahhoz, hogy a magántőke és az intézményi befektetések részt vehessenek az új kínálat létrehozásában.

Maga a tanulmány egy egyszerű és pragmatikus logikát javasol: először meg kell újítani, újrahasznosítani és átszervezni a meglévőt; majd bővíteni kell a meglévő épületeket; és csak akkor kell teljesen újat építeni, ha ezek a megoldások nem elegendőek. Ez a szemléletváltás a portugál ingatlanpiacot is átalakíthatja. Évtizedek óta az ingatlanérték teremtése elsősorban földvásárlást, engedélyek beszerzését és építkezést jelentett. A jövőben ennek az értéknek egyre nagyobb része abban rejlik majd, hogy olyan lakhatási kapacitást fedezünk fel, ahol ma csak régi épületeket, üres tereket vagy alulhasznosított eszközöket látunk.

Portugália már ismeri a problémát, már ismeri a megoldások nagy részét, és már tudja, hogy a várakozás egyre nagyobb gazdasági és társadalmi költségekkel jár majd. A lakáspolitika következő szakaszához nincs szükség további elemzésekre: végrehajtásra, nagyságrendre és arra a képességre van szükség, hogy a már meglévőt átalakítsuk olyanná, ami hiányzik.